Mielőtt egy identitás védelmet élvezhetne, el kell ismerni azt. A UC-CIPO nyolc alapvető elem alapján határozza meg a kultúrát, az élő alapot, amelyet 269 ország és régió 25 321 kultúrája hordoz generációról generációra.
A kultúra nem egy márka, trend vagy stílus, hanem egy névvel, nyelvvel, történettel és életmóddal rendelkező nép, amely az idők folyamán megmarad.
Egy olyan közösség, amely egyként azonosítja magát, ahol a "mi" érzése az első: egy csoport, amely ismeri önmagát és népnek nevezi magát.
A tagok által hordozott és elismert önmegjelölés, nem pedig egy kívülről kapott címke.
Saját nyelv, írás vagy beszédmód: a nyelv hordozza egy kultúra emlékét; ha elhalványul, vele együtt az identitás is.
Közös történelem, származás, szülőföld vagy alapítási történet, amely generációkon keresztül köti össze a közösséget.
A világnézet, a spiritualitás és az erkölcsi kódex, amely irányítja a közösség életét és döntéseit.
Az élet gyakorlatai: születés, házasság, halál, évszakok, betakarítás, ünneplés, az év és az életet felépítő ritmus.
Szülőtől gyermekre, mestertől tanítványra, időstől ifjúra öröklődött.A kultúra csak akkor él, ha továbbadják.
A kultúra megmarad; nem egy évszak, nem egy piac vagy egy mozgalom, hanem az emberiség közös öröksége.
A nyolc elem a kultúra magja: ezek teszik egy csoportot kultúrává. A tizenkét identitási terület a kifejezés: hogyan mutatja meg magát egy kultúra a világnak designban, zenében, ételekben, divatban, kézművességben, nyelvben és még sok minden másban. UC-CIPO a kultúra magját használja fel arra, hogy felismerje a kultúrát, és védje a kifejezést elemről elemmel.
